Magyarországon, Hajdú-Bihar megyében, egy X. századi temetőben több mint 260 sír található. Az egyik, a 63. szám alatt emlegetett temetkezés kiemelkedik a többi közül. Az egyedülálló temetkezés több mint 1000 évvel ezelőttre nyúlik vissza.
Az egyént különféle sírtárgyakkal temették el, beleértve az általában nőkhöz kapcsolódó ékszereket és a férfiakhoz kötődő íjászfelszereléseket.
Egy kutatócsoport megvizsgálta a temetést, hogy többet megtudjon az elhunyt neméről és életmódjáról.
A sírból előkerült csontmaradványok rossz állapotban voltak, ezért nehéz volt megállapítani, hogy az egyén férfi vagy nő. A csapat azonban arra a következtetésre jutott, hogy a csontváz valószínűleg egy felnőtt nőé volt.
Korábban ékszeres férfitemetéseket is feljegyeztek, de ez az első eset, hogy a 10. századi összes temetőben a Kárpát-medence, Közép-Európa nagy régiójában női fegyveres temetkezés történt.
A magyar történelemhez kötődik a régió, mert a 9. század végén telepedtek le a magyar törzsek. Településük végül a 10. és 11. században a Keresztény Magyar Királysággá fejlődött.
A régészeti leletek között ritka a női fegyveres temetkezés. Néha ezeket a temetkezéseket „harcos nők” eseteinek nevezik. A legújabb tanulmány kutatói azonban óva intenek attól, hogy az ilyen értelmezéseket rendkívüli körültekintéssel kell meghozni.
„Bár sok legenda és mese kapcsolódik ehhez a témához, a tudományosan igazolt régészeti esetek száma korlátozott” – írták a tanulmány szerzői.
„Egy ilyen eset értelmezéséhez interdiszciplináris megközelítésre és a rendelkezésre álló bizonyítékok átfogó értékelésére van szükség, különös tekintettel az elhunyt nemére és lehetséges életmódjára.”
Iratkozzon fel Chip Chick hírlevelére, és megkapja az ehhez hasonló történeteket a postaládájába.
A 63. számú sírban volt még egy ezüst hajgyűrű, egy gyöngysor, egy nyílhegy, egykor egy tegez részét képező vastöredékek és egy íj részét képező agancsdarab.
A tanulmány szerzői úgy vélik, hogy a társadalmi/gazdasági helyzet és életmód befolyásolhatta a temetkezési gyakorlatot és azt, hogy milyen sírtárgyak kerültek bele.
A női egyed temetkezési szokásai hasonlítanak férfitársai temetkezési szokásaihoz a temetőben. Ezenkívül a csontjainak elemzése azt mutatja, hogy élete során rendszeres fizikai tevékenységet folytathatott.
Lehetséges foglalkozásának azonosítása azonban problémát jelent. Még mindig megválaszolatlan maradt a kérdés, hogy a temetés egy „harcos asszonyé”-nak tekinthető-e.
„Először is, a „harcos” kifejezés konkrét társadalmi és jogi szempontokat foglal magában, amelyek azonosításához nem régészeti és antropológiai források is szükségesek, de a 10. századi magyarok harcos nőkről nem állnak rendelkezésre írásos adatok.” szerzői.
„Emellett a tárgyak eredete és szimbolikus jelentősége – akár az elhunyt személyes tárgyairól, akár a közösségtől kapott ajándékokról van szó – továbbra is tisztázatlan.”
A tanulmány a PLOS One nyílt hozzáférésű folyóiratban jelent meg.
Bővebben: Hírek