A magyar Nemzeti Galéria, a „Habitat” új kiállítása a művészet és a művészek kapcsolatát vizsgálja a természetes változásokra hatvan műben (festmények, grafikai és fényképészeti sorozatok, szobrok, fotokumentumfilmek és videók) a 19. század második felétől a mai napig.
„A Nemzeti Galéria most egy olyan kiállítást mutat be, amely kortárs kultúra összefüggésében, hanem a történelmi szempontok feltárásával feltárja a korunk leginkább aktuális kérdését” – mondta Zsolt Petráni, a Képzőművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főigazgató -helyettese, a csütörtökön megnyitó kiállítás megnyitójának.
Petráni leírta a mezőgazdaság és később az ipari forradalom fejlődését, mivel az emberek egyre inkább elkezdték a környezetet, amely a népesség növekedésével egyre inkább ökológiai válsághoz vezetett.
Az utóbbi évtizedekben a kortárs művészet sokféle módon reagált erre a problémára, és számos művet készített.
Azt mondta, hogy a kiállítás megtervezésekor megpróbálták megvizsgálni a kérdés történelmi aspektusát, ezért döntöttek arról, hogy a Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum különböző gyűjteményéből válasszanak alkotásokat. A kurátorok kiindulási pontként vették az elmúlt 150 évben a gyűjteményekben, és megvizsgálták a viselkedést, valamint az emberi és természetes feltételeket, amelyeket ebben az időszakban megfigyelhetünk.
A rendező ezt hangsúlyozta
A kiállítás nem vesz részt, és a különféle nézőpontokat sem hierarchizálja.
A kiállítás elve az, hogy a klasszikus és a kortárs művészetet együtt mutatják be, egymással párbeszédben, hogy a nézőpontok időtlenek legyenek.
Fénykép: Mti/SOÓS Lajos
Az ökológiai válság problémájának tágabb kontextusba helyezésével a kiállítás arra törekszik, hogy megválaszolja azt a kérdést, hogy miként lehet újradefiniálni a természet és a kultúra kapcsolatát a korábbi évszázadok természetének és tájának fogalmának fényében, valamint a jelen ökológiai perspektívájának fényében.
A kiállítás hat reteszelő szakaszon keresztül felvázolja az emberiség és a művészet és a természet kapcsolatát.
A romantikus, fenséges táj, az ember alkotta környezetek, a táj, mint művészeti eszköz a földművészeti kísérletek révén, a természet és az emberi kultúra hierarchiájának megkérdőjelezése, valamint a tájban a nem ember életformáinak perspektívája.
Linda Alexandra Tarr (R), az egyik kurátor. Fénykép: Mti/SOÓS Lajos
A kurátorok célja, hogy megmutassák, hogyan reagált a művészet a természetes környezet változásaira az elmúlt kétszáz évben, hogy a természeti és a mezőgazdaság iparosodása során megváltozott a természet elismerése, és hogyan fejezték ki a természettel való kapcsolatok sokféleségét a művészetben.
Olyan művészek alkotásai, mint például László Mednyandky és Gustave Courbet, Alan Sonfist, aki az 1970 -es években már az ökológiai művészet úttörője volt, és a Pécs műhely művészei láthatók. Ezek a művek párbeszédben vannak olyan kortárs magyar művészek, mint Tamás Dezső, Kitti Gostola és Sára Luca Rozósa munkáival.
A kiállítást, péntek és július 27. között nyitva, Katalin Harangozó, Sára őrnagy, Linda Alexandra Tarr és Zsolt Petráni kurátora.
Az MTI -n keresztül, kiemelt kép: mti/soós Lajos